Harmadik kiadás - Ismertető: Klösz György udv. fényképészeti műintézete által - A fölvételeket zömmel Klösz György készítette, a többit pedig ismert és ismeretlen kortársai - Három kisvárost egyesített itt 1873-ban az új, egységes közigazgatás. A házak nagy része földszintes volt, az utcák kövezetlenek. A szemetet rabok takarították, ha takarították, az ivóvizet „Donauwasser” kiabálással lajtos kocsikon szállították a Dunából. A Nagykörút helyén a Dunának egy holt ága kanyarodott, amelynek vizéből káposztáskerteket öntöztek, a körút két vége pedig lumpen elemek nem éppen biztonságosnak nevezhető tanyáját rejtette. A századfordulókor pedig itt állt egy milliós nagyváros, közművekkel, kövezett utcákkal, villamoshálózattal, öt híddal, csatornázással, vezetékes vízzel, élénk forgalommal, fejlett iparral: Európa korszerű nagyvárosainak egyike.
Ennek a változásnak krónikása Klösz György, a maga fotóival. Ha csak az épületeket fotózta volna, az sem kevés: a városi táj is nagyon sokat változott a csaknem száz év alatt, abból is sok mindent őriznek ezek a képek, ami ma már nincs. De – és ebben jelent sajátos értéket a fotó a korábbi idők kőrajzaihoz, színes nyomataihoz képest – ott látható egyes képeken, véletlenül rajtakapva a pesti utca népe.- További ismertető: "Belelapozás".
----------- Nagyon szép, igényes könyv /Olvasói vélemény/. - Lenyügöző! Budapest képekben 1870-es évektől a 20. század elejéig! Amikor a Dunán még nem fut át az általunk megszokott összes híd. Amikor pompát árasztó paloták, elegáns szállodák, színházak keverednek Budapest utcáin a szegénységet türköző parasztházakkal, gyárakkal, műhelycsarnokokkal, romokkal, stb. Amikor a kisföldalatti épül és a Nyugati pályaudvar. A fényképek szemünk elé tárják (és lélegzet visszafogva bámuljuk) hogy is nézett ki Budapest több, mint 100 évvel ezelőtt és mennyire másként éltek az emberek – az utcákon lovas kocsik közlekedtek, gőzhajókon és gőzmozdonyokon tették meg a hosszabb utakat, a villamoskocsi fából készült és nem volt hosszabb egy mai furgonos kocsinál. Több helyet a leírás segítségével felismerünk, de sokat nem, mivel rengeteg épületet lebontottak vagy a háborűban vesztek el a bombázások miatt. Gyönyörű volt a Hungária szálló (most az Intercontinentál áll a helyén) és a Nemzeti szinház a Blaha Lujza téren, legtöbb kávéház sincs már. Na és nem utolsó sorban az emberek. Minden férfi kalapban járt (az úriemberek magas cilinderesben) és többségük bajuszt viselt, a (szegény) nők kendőt és (úri) nők kalapot hordtak, földig érő több réteges ruhákat, alattuk fűzőket, szokásos dolog volt a napernyő használata is. Külön pikantériája a könyvnek, hogy korabeli reklámokat is olvashatunk, amik épp olyan érdekesek, mint a fényképek. Pl. az egyik könyv társírója, amit hírdetnek, Mikszáth Kálmán és Jókai Mór. A fizető pénz – korona és fillér. Van reklám a bajusz-kötőre is, ami az ígéretek szerint tartósan a kívánt formában tartja a bajuszt. A szabadalmazott halcsontnélküli fűző is kapós lehetett! De az már idejemúlt ugye. Nem úgy a fogyást ígérő szerek, akkor is, ma is a gyártóknak nagyon jó pénzbevétel. Ez az egyike azok könyveknek, amely szívemig megérintett. Ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi a múltra, szereti a hazáját, érdekli az emberi élet mivoltja. Bepillantást nyerhetsz a nem oly rég eltűnt korba, megfigyelheted a változásokat, a a veszteségeket, az áldozatokat, amiket hoztak – és valahogy elszorult torokkal érezni fogod a rokon lelkűséget az előttünk élt emberekkel, akik embert próbáló időkben éltek. /És még egy vélemény/.