Budapest hévizei

Összefoglaló

A főváros első hévízfeltáró fúrása 1867 tavaszán fejeződött be a Margitsziget északi részén. Ezt a 118 m talpmélységű, és még ma is üzemben levő hévízkutat, akárcsak az 1866-ban létesített harkányi, valamint az 1868–1878. években lefúrt Budapest–Városliget I. sz. kutat a magyar hévízkutatás zseniális kezdeményezője és úttörője Zsigmondy Vilmos készítette. Az elmúlt 100 év során nemcsak az egész ország, hanem a főváros területén is jelentős mennyiségű hévizet tártak fel mélyfúrások segítségével, és a természetes úton feltörő hévizekkel együtt ezek a feltárások adják a budapesti fürdőkultúra alapját.
Budapest különleges helyzete és hévizekben való gazdagsága, valamint e hévízkincs rendkívül nagy jelentősége teszi indokolttá, hogy az Intézet az 1966-ban megjelent „Magyarország hévízkútjai” című tanulmánykötete mellett külön kötetben foglaljuk össze a budapesti hévizekre vonatkozó adatokat és ismereteket.
Ez a tanulmány azonban nemcsak a mesterséges hévízfeltárásokkal, hanem a természetes hévízelőfordulásokkal, forrásokkal egyaránt foglalkozik. Jellemző körülmény ugyanis, hogy míg hazánk természetes hévízfeltörésekben szegény, addig Budapest világviszonylatban is igen gazdag ebben a tekintetben.
A tanulmány az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére, Illés György főosztályvezető és dr. Kocsis Árpád főmérnök hathatós támogatásával készült, míg a tanulmányi anyag összeállításához különösen értékes adatokat bocsátott a Fővárosi Fürdőigazgatóság részéről Horváth József főmérnök rendelkezésre. A munkálatokhoz szükséges anyagi fedezetet tanulmányi hitelkeretből az Országos Vízügyi Főigazgatóság biztosította és a közrebocsátáshoz hathatós anyagi támogatást nyújtott a Fővárosi Fürdőigazgatóság.
A budapesti hévizekkel foglalkozó tanulmányhoz szükséges adatok összegyűjtését, ezek feldolgozását, értékelését, rendszerezését és külön kötetben való kiadásának előkészítését a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet III. Felszínalatti vizek főosztályának 3. Mélységi vizek osztálya végezte és irányította. A kiadvány anyagának gondos összeállítását Ihrig Dénes tud. főosztályvezető irányításával és Béltky Lajos tud. osztályvezető vezetésével dr. Korim Kálmán tud. munkatárs, Liebe Pál műszaki ügyintéző, valamint Masszi Tiborné és Riskó Andrásné műszaki rajzolók végezték.
A kiadványt dr. Alföldi László, Béltky Lajos, dr. Böcker Tivadar, Horváth József, dr. Korim Kálmán, Liebe Pál és Rémi Róbertné szerkesztette, míg a kiadványban közölt tanulmányokat dr. Alföldi László, Béltky Lajos, dr. Böcker Tivadar, Horváth József, dr. Kessler Hubert, dr. Korim Kálmán, dr. Oravecz János és Szalontai Gergely írták. A kiadvány lektorálását dr. Vitális Sándor végezte.