Aforiz-dió - aforiz-mák

Összefoglaló

Kosztolányi, a nagy előd „Boldog szomorú dal”-a ihlette Tandori Dezső legújabb kötetének címét. A kortárs magyar líra élő klasszikusának aforizmái, „kertjének diói, mogyorói, mákjai” kerültek az Aforiz-dió - aforiz-mák „kamrájába”. Csengő-bondó rímbölcsességek, szikrányi remekművek, máskor hömpölygő gondolatfüzérek és ceruzakarcok csokra e kötet, amelyben Tandori füzetlapokra felvésett rövid jegyzetei, pillanatnyi reflexiói, érzetrögzítő gondolatai között kalandozhatunk.

„Ezt itt majdnem mind füzetekből másolom. Egykor azt hittem, a füzetekbe felírtakat művekké fogom alakítani. Ma már e füzeteket, melyek a lakás különféle pontjain várják, írjak beléjük, inkább elhelyezem, ha beteltek. Amiképpen medvéim (posztó, kő stb. medvék, képeslapok, fotók, ugyanígy madárkákkal stb.), a füzetek is jó helyekre kerülnek, óvott helyekre, s ahogy medvéim és madárkáim közül többeket megsimogatok minden nap, igen, ahogy „a polinézek” ápolják az ősök-társak emlékét, a füzeteket is, elképzelhető, megsimogatni fogom csak, kimásolni semmit se fogok belőlük.”

Értelmet lenn,
értelmet fenn,
értelmet fen,
értelmetlen.

Tandori Dezső a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb és legnagyobb hatású képviselője, az élő klasszikus, kinek valamennyi könyve a líra ünnepe. Tandori a XX–XXI. századi modern magyar literatúra emblematikus alakjává lett, művei tananyagok, költészete számtalan kortárs alkotót ihletett meg.

Tandori Dezső versei a hatvanas évek közepétől fogva jelennek meg rendszeresen. Már első önálló kötetével, az 1968-ban megjelent Töredék Hamlettel berobbant a magyar irodalmi köztudatba, s általa - továbbá a következő kötete, az 1973-ban megjelent Egy talált tárgy megtisztítása által - forradalmasította a modern magyar költői nyelvhasználatot és költészetfelfogást.

Tandori Dezső a hetvenes évektől kezdődően igen sokféle műfajban kipróbálta tehetségét: versei mellett írt filozofikus esszéket, újító jellegű prózai műveket, gyermekkönyveket, s nem elhanyagolható a minimal art vagy a concept art jegyeit felvonultató képzőművészeti és grafikai tevékenysége sem. Tandori azóta is a magyar irodalmi, s különösen a költészeti megújulás központi szereplője. Örökösen új poétikákat kipróbáló, állandó megújulásra kész költészete, lírájának metafizikai mélysége, érzelmi gazdagsága, filozofikus játékossága minden kötetében újszerűen és felszabadítóan hat.

Az Úgy nincs, ahogy van, illetve a Jaj-kiállítás utáni legújabb verseskötete, az Aforiz-diók, aforiz-mák „kandi” bepillantást enged a magányos költő gondolatvilágába, világlátásának részleteibe. A kötetben tetten érhetők a költői nyelv megújításának csak Tandorira jellemző vonásai, Wittgenstein és a nyelvkritikai filozófia hatásai, a nyelvnek a legelemibb részekre való csupaszítása, továbbá e nyelvi aszkézisben a létezésre és a legfontosabb érzelmekre való koncentrálás szándéka. A kötetben a modern líra és a kísérleti költészet főbb irányzatai találkoznak, s a képzőművészettel, a minimál grafikával és rajzversekkel karöltve képeznek félreismerhetetlen, „tandoris” világot.