„Batyusok vagyunk a szó legigazabb értelmében. Mert többnyire képtelenek vagyunk szabadulni egy-egy tragédiától, félelem szülte mondattól és nem utasítjuk vissza a segítséget kérő szót. Ötvenkét hét, ötvenkét embermese, ami róluk, rólunk, akár mindannyiunkról szólhatna. Éppen ötvenkettő, hogy jusson belőle egy-egy – az év minden hetére. Hátha erőt ad, soraiban vigasztal, nekünk pedig arról üzen, hogy érdemes felállni, újra elindulni és leírni mindazt, amit e találkozások során tanultunk.”