A Kármel napja

Összefoglaló

Georges Bernanos a két világháború közti francia irodalom meghatározó alakja, kinek nevét prózai művei tették ismertté(A Sátán napja alatt, Egy vidéki plébános naplója). Utolsó műve, A Kármel napja (eredeti címe: Kármeliták párbeszédei) az író első drámai alkotása, melyet halála előtt néhány hónappal, súlyos betegen írt, öt hónap leforgása alatt. Bernanos művének forrásául Gertrud von Le Fort Az utolsó a vérpadon című könyve szolgált, mely hiteles történelmi tényt dolgozott fel, a compiégni karmelita kolostor tizenhat apácájának mártírhalálát a jakobinus diktatúra idején. A novellából filmforgatókönyv is készült, s a dialógusok megírásával - az országa politikája ellen tiltakozásképpen, önként vállalt száműzetésben élő - "Bernanost bízták meg. Az elkötelezett igazságkereső hangja, aki prózai műveiben dörgedelmesen arra figyelmeztet, hogy a nyugati civilizáció elkerülhetetlenül sodródik a végveszély felé, most megszelídül. A dráma nem az események történelmi jelentőségére összpontosít, hanem a szereplők sorsán keresztül az örökké megújuló emberi dráma, Krisztus passiójának részesei lehetünk. A bernanosi gondolkodásban az Isteni Rend a Megváltás műve, melynek főszereplője az emberiség és nem az egyén. Imádkozhatunk egymásért, és meghalhatunk egymásért; minenki sorsa összefügg az összes többi emberével, s ebben az értelemben a Kármel leányainak vértanúhalála önként vállalt áldozat az emberiség megváltására.