Háy János
Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól egy eldugott kis településen. Volt ugyan anyja és apja is, de annyira szegények és annyira vidékiek voltak, hogy Háyt az egyszerűség kedvéért nevezhetjük a nép gyermekének. Első szava sem a polgári körökben szokásos autó vagy pénztárca volt, hanem a vetőmag. Háy gyökerei ebben a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárba szökkenését már a főváros dekadens kultúrája határozta meg. Tanárai aggódva kísérték tevékenységét. Számtalan rossz jeggyel próbálták jó útra téríteni. Külön kiemelendő az a bukás magyarból, ami végérvényesen elidegenítette szerzőnket az akadémikus irodalomfelfogástól. Pályaválasztáskor az orosz és történelem szakokat jelölte meg, s tett néhányszor sikertelen felvételit a Szegedi Egyetemre és Főiskolára, majd egy sikereset. Mit keresett hősünk Szegeden? Egy hegyvidéki legény a pusztákon? A válasz egyszerű: a barátnőjét, aki oda járt angolra. És mit ad isten, meg is találta. Háy a gimnáziumi éveket követően megismerkedett a budapesti élet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák tekintetében kétséges alakok voltak. A költészetről nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett. Aktívan zenélt, majd 81-ben immáron szegedi főiskolásként megalakította az Originál Láger nevű zenekart, amely néhány demo-felvételt követően feloszlott, mert a zenekar azon tagjai, akik tudtak zenélni sérelmezték a hullák mennyiségét a szövegekben. Ez a csalódás végérvényesen derékba törte Háy rockzenei karrierjét. Maradt a költészet. Első kötete a 76-85-ig terjedő időszakot zárja le, de a kor természetéből adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyek hozzád a sétáló uton). A kötet első mondata: „Háy János nevű személy nem létezik.” Ez a nemlétező személy aztán megjelentet több tucat könyvet, versesköteteket, novellákat, regényeket, s még egy irodalomtörténetet is (Kik vagytok ti?). Születnek neki gyermekei, elvégzi az ELTE esztétika szakát. Háy író, költő és amatőr képzőművész, de álmaiban még mindig ott áll egy színpadon és a Szaljut nevű szovjet gitárral nyomja a rokendrolt.
Háy János művei - 3. oldal
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető
Előjegyezhető