Utolsó kísérlet - Híradás a föld állapotáról - Híradás a Föld állapotáról

Összefoglaló

Ötven éve még aligha volt olyan ember a világon, aki tudományos szempontokat mérlegelve arra a következtetésre jutott volna, hogy a rohamosan fejlődő emberiséget a végpusztulás veszélye fenyegeti. Gazdagodott, növekedett a világ, a tudomány haladása szédítő távlatokat vetített, elénk. Bízhattunk abban, hogy az atommagfúziót szolgálatunkba állítva kimeríthetetlen erőforráshoz jut az ember, és már az 1970-es évekre elkészül az első ilyen erőmű. Hittük, meghódíthatjuk a világűrt és gyarmatosíthatjuk a Naprendszert, valamennyi erő- és nyersanyagforrását a szolgálatunkba állíthatjuk. Ám vagy negyven évvel ezelőtt különböző nemzetiségű értelmiségiek egy csoportja felismerte és meg is fogalmazta, hogy kimeríthetetlen erőforrás nélkül az emberiség egészét sújtó válság felé tartunk. Ahogy telt az idő, egyre érzékelhetőbbekké váltak az erőforrás- és a világméretű környezeti válság jelei. Az 1973-as olajválság után lecsökkent a gazdaság növekedésének üteme. 1985-re lelassult a mezőgazdasági termelés több mint harminc éven át tartó igen gyors növekedése, és láthatóvá vált, hogy az iparszerű mezőgazdaság végzetesen károsítja a termőföldet és az édesvízkészleteket. Tíz éve a világ kőolajkészleteit felmérő szakemberek egy csoportja a nyilvánosság elé tárta, hogy már egy ideje évente sokkal több kőolajat használunk fel, mint amennyi új készletet évente találunk. Most 2008-ra megugrottak a kőolaj, földgáz és az élelmiszerek árai, és egyre hevesebb küzdelem folyik a bolygó még megmaradt erőforrásainak elosztásáért. 2008 őszére az USA egyre mélyülő pénzügyi válsága az egész világra kiterjedő pénzügyi és gazdasági válságra vezetett. Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátteréről, az összeomlással fenyegető átmenet zárható lefolyásáról és a felkészülés lehetőségeiről szól. Előrebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre.