Deltatáj

Összefoglaló

"Félelemmel vegyes csodálatot ébresztett bennem a felismerés: világunkban a "megformáltság" egyetemes érvényűvé vált. Ebből következik, hogy a látással birtokba vehető környezet külső és belső tágasságának kísérőjelenségeként radikálisan megváltoztak a művészi kreativitás keretei.

Ellenállhatatlan késztetést éreztem a "kortárs" vizuális művészetek céljában, feladatkörében lejátszódó átrendeződések megfigyelésére. Észre kellett vennem, hogy a tartalombővülések, formai, technikai újdonságok, a kommunikáció "klímaváltozása" a művészetek mindeddig "másra rendelt" közegében a mindennapi élet organikus és mesterséges szervezeteivel közeli kapcsolatot építettek ki. Éspedig úgy, hogy eközben az egyre inkább összefonódó művészi kifejezés-, és jelzésformákban az önfelmérés és önértékelés is állandósult, formaalkotó szükségletté vált.

Az egyidejű és egyetemes érvényű tendenciák az egyéni és intézményi kommunikáció adott rendszereit felhasználva a legkülönbözőbb irányból érkező forrásokat egységesítik a vizuális művészetekben is. E mélyre ható átalakulás legfőbb folyamatait kísérli meg nyomon követni könyvünk, a Deltatáj."