A nyolcvannégy mahásziddha legendája

Összefoglaló

A nyolcvannégy mahásziddha legendája a VII. és XII. század közötti indiai buddhista megvilágosodástörténetek, üdvtörténetek gyűjteménye. A sokáig szájhagyomány útján terjedő, majd a tibeti buddhista mesterek által lejegyzett és kanonizált legendák a keleti vallási irodalomban is egyedülálló módon, meseszerű keretbe ágyazva és mester-tanítvány láncolatra felfűzve foglalják össze a tantrikus buddhizmus legfontosabb elveit és tanításait. A történetekben alig találjuk nyomát a korábbi buddhizmusra jellemző filozofikus fejtegetéseknek és logikai levezetéseknek, sőt egységes gyakorlatrendszert sem találunk bennük, viszont a Tan olyan új elemei jelennek meg, amelyek a korábbi vallási formákat messze meghaladják. A kerettörténetek Indiában játszódnak, az okkult és misztikus vallási törekvésekkel átszőtt középkorban.