Nevermoor 1. - Morrigan Crow négy próbája

„Van az a vicc, hogy „Ki az, hajnalban kel, fehér sipkája van, ő süti a kenyeret, de nem a pék az. De a pék az.” Namost, a Nevermoor-ról is ez a vicc jutott eszembe, csak épp egész másképp: „Mi az, tele van csudával és varázslattal, a könyv hatalmas sikert ért el szinte rögtön a megjelenését követően és nem a Harry Potter az. Hát a Nevermoor.” Szóval igen, kicsit olyan, mint a Harry Potter, de közben meg egyáltalán nem olyan. Hanem más. Teljesen. Nem is hasonlítanám őket a továbbiakban, hanem elmondanám, hogy a Nevermoor tele van pörgéssel és finom utalásokkal, csavarokkal, izgalommal és kemény társadalomkritikával, több szinten értelmezhető tartalommal, úgy, hogy közben semmi sincs túlmagyarázva, vannak viszont okos és vicces beszólogatások, no meg persze csomó csuda és meglepetés, amiknek köszönhetően – talán ennyit szabad szpojlerezni – a halálra ítélt tizenegy éves lány, Morrigan Crow a végén azért csak megmenekül. És ahogy az Így jártam anyátokkal című sorozatban, úgy a Nevermoor-ban is komoly szerepet kap egy bizonyos esernyő.”