A Kisasszony/Nyuszka - Két kisregény

Összefoglaló

Bár Andrić alkotói géniuszának legkedvesebb területe a lélektani novella, írásaiban a társadalmi valóság is jelen van. Ahogy a Kisasszony főhőse az első világháború idején és a két háború között rabja lesz a pénzgyűjtésnek, ahogy az "első millióról" ábrándjait szövi, s ahogy a harácsolás, kuporgatás közben lelke teljesen kiszikkad, érezzük, ez csak ebben a társadalmi környezetben képzelhető el. S mégis, az író nem bocsátkozik e bonyolult háttér szövedékének boncolgatásába, csak egy alakot kísér végig életútján. De ebben a vigasztalanul sivár életben, mint egy csepp a tengervízben az egész tenger, jelen van a pénz uralmára épített egész társadalom vigasztalan sivársága. A nyúlszívű Nyuszka történetében a társadalmi mondanivaló felől meg éppenséggel nem lehet kétségünk. Nemcsak azért, mert itt helyenként maga is kilép szokásos tartózkodásából, és hőse szemlélődését, eszmélkedését bizonyos társadalmi reflexiókkal kíséri, hanem főleg azért, mert ennek a leigázott, engedelmes családi rabszolgának fokozatos felszabadulását éppen az hozza meg, hogy megismeri embertársait, közelükbe kerül, bekapcsolódik az életükbe, szinte az ő kezüket fogva áll talpra, s végül úgy érzi, hogy szürke kis élete is célt talált. Akkor kezd eszmélkedni, mikor a Száva-partján sorra megismeri a társadalom peremére vetett egzisztenciákat, a vízen elhúzó csónakokban pedig a főváros jól szituált polgári lakossága vonul el szeme előtt. De teljes felszabadulását csak a második világháború megpróbáltatásai hozzák meg. Nem lesz belőle hős, nem lesz a jövő tudatos harcosa, de mint igaz ember, ösztönösen megérzi, hogy azok mellett van a helye, akik egy igazabb, jobb társadalmi rendért minden szenvedést vállalnak. Megtalálja az utat a fiatalokhoz, teljesen felszabadul a családi elnyomás alól, egész ember lesz.
Mindkét elbeszélés igen szemléletesen mutatja Andrić művészi eljárását. A megragadott lelki problémát átruházza egy-egy alakra, teljesen életszerű embert formál belőle, és reális mesét sző köréje. Bosnyák tárgyú elbeszéléseiben a mese keletiesen tarka, ezer apró részlettel, pontos helyek, dátumok, nevek, mellékalakok sokaságával a hitelesség illúzióját kelti. A Kisasszony és a Nyuszka modern városi környezetben játszódik tablói nem annyira tarkák, de éppen ezért nem is takarják el az író voltaképpeni szándékát, a lélektani probléma szemléltetését. A realitás érzése itt is tökéletes, bár az író csak egy-egy keskeny résen enged ebbe bepillantani, a többit az olvasóra bízza, egészítse ki úgy, ahogy fantáziájából telik. Andrić művészetének éppen abban van a sajátos varázsa, szuggesztív ereje, hogy látszólag jelentéktelen dolgok körülményes, szinte bíbelődő leírásával teremti meg a háttérben gomolygó nagy problémáknak, tragikus eseményeknek szóló lelki feszültséget. A Kisasszonyban csak a mulató szeparéjában összeült társaságon keresztül ismerjük meg a fővárosi társadalom vámszedőit, de ez elég, hogy reális kép alakuljon ki bennünk a pénz urainak és rabjainak életéről. A Nyuszká-ban Belgrád bombázásából csak annyit látunk és hallunk, amennyit szerény kis hősünk a maga szűk környezetében észlelni tud, de távoli hangfoszlányok, a por és füst eléggé érzékeltetik az összeomló épületek, az eltemetett életek tragédiáját. Az elhurcolt Jelica sorsáról csak annyit tudunk meg, hogy egy idő múlva a börtönőrök már nem fogadják el anyjától a váltás fehérneműt és élelmet. De minden hiteles tudósítónál bizonyosabban érezzük, hogy sok fiatal társával együtt ő is áldozat lett; áldozat, akiért szívünk nem tud eléggé fájni. Vissza
Tartalom
A kisasszony (Herceg János) 5
Nyuszka (Csuka Zoltán) 187