Moha bácsi nagy mesekönyve 2.

Összefoglaló

Ismeritek Mohát? És Gyopárt? Hát Ugribugrit? Esetleg Hetykepötykét? Nem? Akkor nincs más hátra, feltétlenül el kell olvasnotok ezt a könyvet, amelyben az ő történeteik, hétköznapi kalandjaik sorakoznak egymás után. Hogy kik ők? Hát törpék, akik épp ezért Törpeházán laknak, ha hiszitek, ha nem, a Börzsöny hegyei közt, Magyarkút mellett. E pöttöm gyerkőcökkel – legyen éppen szikrázó hóesés vagy napsugaras szünidő – szinte mindig történik valami érdekes vagy elgondolkodtató az iskolában, a játszóréten vagy éppen odahaza. Csupa olyasmi, amiből előbb-utóbb kiderül, hogy jónak lenni igazán jó, ha nem is olyan könnyű dolog. A történeteket Moha bácsi, a törpe meséli el a saját gyermekkoráról, amikor megtanulta, hogyan különböztesse meg a rosszat a jótól, még ha első pillantásra ez nehéz feladatot jelent is. Sok okosat megtudhattok e könyvet olvasva az árulkodásról, az irigységről, egymás bosszantásáról, az engedetlenségről meg a csak azért is rosszaságról, szóval csupa ismerős dologról. Meg aztán arról is, hogy mindezek után vagy éppen helyettük hogyan lehet barátságban élni azokkal, akik körülvesznek minket, legyenek bár kistörpék vagy nagyobbacska emberek.

Szüleitek vagy nagyszüleitek közül sokan emlékeznek szívesen ezekre a történetekre. Amikor még kicsik voltak, esténként a rádióban lehetett meghallgatni, mire tanítja a gyerekeket Moha bácsi, a törpe. Ezúttal két nagy kötetben jelennek meg e kedves mesék, Riedl Katalin rajzaival.