Ki volt Sztálin? Lángelméjű vezér avagy – mint Trockij állította – a „forradalom sírásója”. Sztálin „működésének” egyre több tárgyi bizonyítéka kerül napvilágra (árulkodó dokumentumoktól tömegsírokig), életművének ugyanakkor elvitathatatlan végeredménye a megnyert világháború és hazájának világhatalommá fejlesztése. Sztálinról, az emberről – feltehetőleg autentikus források hiányában – csak mozaikokat kapunk a könyvből, a legtöbbet még gyermek- és ifjúkoráról. A későbbiekben külön fejezetet szentelnek a Sztálin-jelenség személyi jegyeinek amely azonban terjedelmileg nyúlfarknyi és tartalmilag sem a mű kiemelkedő része. Mindennek ellenére részletes kép rajzolódik ki a forradalom után hirtelen magasba ívelő Sztálin-karrierről. Az értelmiségi típusú forradalmárokkal szemben Sztálin a szervező forradalmár típusát személyesítette meg, akinek szervező zsenije az apparátus építésében teljesedett ki és aki természetesen az általa megszervezett pozíciókat magának tartotta meg. A létrejött apparátusok továbbépítésével később apránként felmorzsolta a demokráciát és az apparátusba saját embereit ültette. Ellenlábasait pedig, elsőként a régi lenini gárdát, Lenin munka- és fegyvertársait a nagy kirakatperekkel és az azokat követő tisztogatásokkal elpusztította. A könyv részletesen ismerteti a terrorhullámok masinériáját, éppúgy mint Sztálin ügybuzgó és hűséges munkatársainak (Molotov, Berija, Visinszkij, Kaganovics és Zsdanov) viselt dolgait. Szól Sztálin háborús szerepéről, felelősségéről és karizmatikus hatásáról, valamint a háború utáni újabb terrorpszichózisról (az írók és művészek elleni zsdanovi kirohanások, a „leningrádi-ügy” hátteréről). A könyv utolsó fejezete a sztálinizmus mérlegét megvonva magvas tanulságot is kínál.
Schimidt Attila újságíró több mint négy évtizeden keresztül foglalkozott bűnügyekkel. Jól ismeri az elmúlt negyven év legnagyobb port felverő ügyeit, számos bűnözővel és bűnüldözővel volt alkalma b...
Online ár:
890 Ft