Kézifegyver határozó

Összefoglaló

Ez a könyv a határozókönyvek közé tartozik. Fő célja, hogy azok az emberek, akik szakmájuknál (rendőrök, vámosok stb.) fogva ismeretlen fajtájú fegyverrel találkoznak, elfogadható pontossággal tudják annak elsődleges azonosítását elvégezni. Az "elfogadható" itt nagyon fontos jelző, hiszen az azonosításnak sok fokozata létezik. A gyűjtők például a Parabellum-pisztolynak - gyártó, csőhossz stb. alapján - sok száz alváltozatát képesek megkülönböztetni, ez az ő szempontjukból fontos, a puszta tipusazonosítást illetően viszont felesleges. A könyvben található - országonkénti és fegyverkategóriánkénti bontásban levő - fegyverekről elegendő informáciá áll rendelkezésre, hogy a gyártó, a gyártási idő nagyjából, és a kaliber meghatározható legyen. Ezen túlmenően röviden leírja a fegyver alapvető kezelését, ki- és bebiztosítását, illetve a biztonságos kezelés szempontjából legfontosabbat, az ürítés menetét A fegyvereken jellemzően megtalálható és az azonosítást megkönnyítő feliratok, jelzések is megtalálhatóak minden tárgyalt típusnál. Természetesen ezek sosem abszolút adatok, hiszen az adott modell életciklusán belül változhattak, illetve a fegyvert többféle név alatt is forgalomba hozhatták. A világon az utóbbi 130 évben sok ezer fegyvertípust és ezek százezernyi altípusát gyártották hosszabb-rövidebb ideig. A könyv terjedelmi korlátok miatt természetesen nem vállalkozhatott mlndezek bemutatására, ezért szelektálni kellett. A könyvben csak a modern, egyesített lőszerrel (általában nem kihalt kaliberekkel) működő, viszonylag nagy darabszámban gyártott modellekről esik szó. Természetesen az angol szerző miatt a kiadvány súlypontja jórészt a nyugat-európai és USA-beli termékekre helyeződik, vélhetően, mert a brit rendőrség ezekből foglalja le a legtöbbet. A könyvbe jórészt olyan fegyverek kerültek be, melyek katonai vagy rendvédelmi felhasználása gyakori, így például a majdnem egyforma XX. század eleji spanyol öntöltő pisztolyok százaival sem foglalkozik, pedig ezeket máig gyakran használják a törvény rossz oldalán állók. A könyv sajnálatos hiányossága, hogy a kiemelt helyzetben levő cseh és a polgárháborúsjugoszláv fegyvereken kívül figyelemre sem méltatja a kelet-európai, így a magyar fegyveripar termékeit sem, de tételezzük fel, hogy a magyar olvasó ezeket úgyis ismeri. A határozókönyv nagyjából az 1990-es évek második feléig követi a fegyvertechnika fejlődését, az azóta megjelent modellek természetesen hiányoznak belőle. A fordító