Lányok és asszonyok aranykönyve

Összefoglaló

„A 19. század során az emancipáció ellenzői folyton a nők testére hivatkoztak: testi gyengeségére, kisebb testi erejére vagy a nők által havonta elszenvedett menstruációra, amikor amellett kardoskodtak, hogy nem engedhetik a havonta lebetegedő női nemet a (felsőbb) oktatásba vagy a munka világába.”
Mi volt a menstruáció szerepe a nők oktatása szempontjából a 19–20. század fordulóján? Éltek-e szexuális életet a szűzkultuszban nevelt középosztálybeli lányok? Milyen testi tulajdonságokkal lehe - tett jól elkelni a házassági piacon? Miért volt erkölcstelen intézmény a szoptatósdajkaság? Mivel igyekeztek akkoriban orvosolni a meddőséget? Miért gondolták egészségre ártalmasnak az egyedülálló nők életét? Testi vagy lelki betegség volt-e a hisztéria? Hogyan viszonyultak akkoriban egy nőgyógyászati műtéthez? Korabeli vélekedések szerint miért nem lehet szerelemmel szeretni egy majd nyolcvanéves nőt? Sok más forrás mellett dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik az egyik legfontosabb forrását ennek a könyvnek, ami – korabeli levelek, naplók, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével – kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Megmutatja, hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben abban a korban, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.

Szécsi Noémi József Attila- és EU Irodalmi díjas író, pályáját a Finnugor vámpír (2002) című regénnyel kezdte. Legutóbbi regénye az Egyformák vagytok (2017), novelláskötete pedig a Rohadt állatok (2023). A szépirodalom mellett művelődéstörténeti könyvek szerzője, mint A budapesti úrinő magánélete (1867–1914) (Géra Eleonórával). A Régen minden lánynak jutott férj című kötete 2024-ben jelenik meg.