Üdvözlégy, utazás!

Összefoglaló

Takács Zsuzsa azon kevesek egyike, akik irodalmi hagyományainak méltó folytatói és örökösei: igazi élő klasszikus, a legkiválóbbakból való. Új verseket tartalmazó kötete a tizennegyedik művei sorában. Az Üdvözlégy, utazás! címadó verse egy XIII. századbeli olasz költő, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszára utal, aki fivérünknek mondja a Napot és nővérünknek a testi halált.
Takács Zsuzsa eltéved és hazatalál utazása közben, s miután meghallja a jegenyefák világon túli sóhajtozását, megtalálja azt a helyet is, ahonnan szemlélődve újraértelmezheti a megtörtént eseményeket. Mert otthonra lehet találni az ajtók nyikorgásában, a sötétedés utáni fényviszonyokban vagy a bolyhok, szöszök és pihék finom pergésében is. Szembenézés a hamis reménnyel, katarzis, kérdés és válasz; kiutat vázolnak föl ezek a versek a reménytelenségből, hogy az olvasónak is erőt adjanak.

"Mert betelt az idő és alászállt velem,
szemeim nem kívánnak látni, mint eddig.
Hogy nézzen mindenem, és ne nézzen,
kívánom, hogy nézzen a szájam,
a fülem, a kezem. A beeső napfény
hegyesszögében a bolyhokkal, a párákkal,
a szöszökkel és pihékkel együtt nézzek
és ne nézzek. Mert félek egyedül."