Vörös István százötven zsoltára egy többezer éves párbeszéd folytatása. Sajátos folytatás, amelynek megszólítottja már nem mindig az Úr, hanem néha az Asszony, néha pedig mindkettő. A zsoltármondó pedig immár nem a kiválasztott nép nevében fordul hozzájuk, hanem néha a hitevesztett emberiség nevében, néha az Úr/Asszony más teremtményei nevében, a leggyakrabban azonban annak az egyetlen, kételkedő, kételyeivel hol játszó, hol viaskodó személynek a nevében, akit előző kötetében Vörös István gépnek nevezett.
A költészetben ki-ki abból gazdálkodik, amije van. Simonyi Imrének egyénisége volt, s ő ezzel élt: mindent erre a lapra tett föl, a lírai énre. Költészetének tengelyében az erős, jól megkülönböztet...
Online ár:
1 690 Ft