Ismertető:A hetvenes évek közepén és második felében a romániai magyar irodalomban új költőnemzedék indult a második Forrás-nemzedék törekvéseitől határozottan eltérő, céltudatosan különböző költői programmal és szemlélettel. Az új költői rajzás vezető egyénisége Szőcs Géza. Gyors egymásutánban megjelent három verseskönyve (Te mentél át a vizén?, 1976; A kilátótorony és környéke, 1977; Párbaj avagy a huszonharmadik hóhullás, 1979) határozott magavállalásával, konvencióktól idegenkedő, szélsőségekre is hajlamos bátorságával egyre erősebb vonásokkal rajzolja ki költői karakterét, s ezzel egy új költészeti irány főbb jellegzetességeit is láthatóvá teszi. - További ismertető: "Belelapozás".
----------------- A Párbaj avagy a huszonharmadik hóhullás-kötet következetes folytatása A kilátótorony és környéke verseinek. Nem jobb és nem rosszabb kötet, mint az. Lényegében ugyanolyan. Színes, varázslatos és szaggatott vízióinak erős koherenciája van, de fogalmilag általában csak nagyon általános szinten közelíthető meg. A versek jelentős része quasi-allegória: a vers belső világának részletezése, a motívumok változása és összetartozása, ismétlődése értelmezési, „lefordítási" igényt ébreszt, a képek szürrealisztikus építése, a versben megfigyelhető belső folyamat merészen asszociatív inszcenírozása viszont lehetetlenné teszi a közvetlen értelmezést. Ennél fontosabbnak minősül a felkavaró, felrázó, izgató élmény, melyet a kötet egészét nézve valamiféle, pontosabban körül nem határolt heveny létküzdelemben jelölhetünk meg. Nemcsak a címmé is emelt, s a kötetben többször visszatérő párbajmotívum jelzi ezt, hanem a teljes versvilág. A költői személyiség versbeli helyzeteiről, lírai szituációiról következtethetünk arra, hogy e versek élményi alapja többnyire valamiféle döbbenet, fel-háborodás, csodálkozás, feszültség, ontológiai vagy társadalmi, történelmi igazságtalanság, megvalósult képtelenség.
Online ár:
2 500 Ft