ELŐSZÓ
Részlet a könyvből":
Szentendre "Meseváros" - olyan mintha egy képeskönyvkészítő mester fametszetei-linólapjai elevenedtek volna valósággá. Középkori hangulata ma is varázslatos, sok-sok templomát, hódfarkas cserepű, vastag falú házait, sikátorait történelmet idéző díszletnek is vélhetné a látogató - ám téved aki így vélekedik, mert itt valóban és igazán az 1700-as évek emlékét vigyázzák, a kapuk, terek, házak és a templomok.
Barangolásra, képzeletbeli sétára hívom Önt a gondolat hintaján, s korhűen a látottakhoz - nem színes diafilmen - hanem linóleumba metszett lapok papírtükreivel-linómetszetekkel illusztrálom, ebben a kis ékszernyin picike könyvben. A XVIII. században, ha hintónkon megérkezhettünk volna Szentendre Fő terére - a maival azonos kép tárult volna elénk, a tér, a pestiskereszt, a görög templom, a kereskedőházak, a innen fel- és lefutó utcák, no meg a katolikus templomhoz felvezető lépcsők és sikátorok, természetesen korabeli kutyákkal és macskákkal. Nem mondom, hogy a cégtáblák, nevek és boltok azonosságára is esküdnék - egy azonban bizonyos, hogy sem múzeum, sem képtár az öregváros falain bévül, még nem leledzett. A városfalat ma már csak itt-ott csonkájában őrzi a föld mélye, az új patika építésénél másfél méter széles több méternyi hosszában előkerült, de gondos kezek be is temették. Hogy miért azt csak ők tudják."