1988-ban, Bernben jelent meg Domahidy Miklós: Könyörtelen évek című kötete, amely később, 1992-ben a Magvető gondozásában is napvilágot látott (Könyörtelen idők címmel). A könyv három olyan, természetesen részben személyes tapasztalatok által ihletett regényt tartalmaz, amelyek a kiszolgáltatott ember és a nyomorító hatalom viszonyát ábrázolják, és mindhárom történetben a szenvedő ember marad alul: elbukik, beletörődik vagy menekül, de vesztes marad mindenképp. A lapítás iskolája című mű - amely Sára Sándor Könyörtelen idők (1991) című filmjének alapjául is szolgált - a második világháború végnapjait ábrázolja, a katonaszökevények szemszögéből. A nyugati határszélen öt szökött katona bujkál, akik semmi mást nem kívánnak, csak fiatal életüket megmenteni; nem gyávaságból, inkább reménytelenül bujdosnak, hiszen a németeknek sem segíthetnek elpusztítani az országot, a nyilasok mellé sem állhatnak hóhérsegédnek, de ellenük sem érdemes fordulni, mert az az oroszok támogatása lenne. Lapítanak tehát. Maga a cselekmény e lapítás pikareszkbe illó epizódsora, teli mulatságos vagy katartikus jelenettel. A második történet, A csorba csésze ugyancsak realista módon, ám lélektani ihletettséggel ábrázolja a félelem miatt groteszk világot; az ötvenes évek elejének intellektuálisan megélt és földolgozott rémdrámáját. Egy szűk baráti-rokoni társaságban - amelyikben mindenki tűzbe tenné a kezét a másikért - titkosrendőri igazolványt találnak, amelyik az előszobában valamelyikük kabátjának zsebéből hullott ki. A drámai kérdés természetesen az: melyiküké? Nem marad más hátra, mint egymás figyelése, hogy kinél tapasztalható bármi áruló jel, a végére pedig az összetartó, bizalmas társaság csaknem valamennyi tagjáról kiderül néhány kisebb elvtelenség, előnyért megkötött alku. A Tizenhat zár egyetlen éjszaka drámai feszültségekkel terhes, aprólékosan ábrázolt történéssora 1956 decemberéről. Valahol Kapuvár és az osztrák határ között játszódik, szereplői pedig menekülök, akik még megpróbálnak átcsúszni a nemrégiben lezárt határzónán. Tizenöt ember menetel a határ felé, a maga sorsát cipeli a bokáig érő sárban, s minél közelebb érnek a határhoz, annál többször idéződnek fel bennük a múlt és képeződnek meg a jövő jelenetei, már-már szürrealista látomások formájában. Széles körben ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Ebben a három műben nincsenek sem mártírok, sem bűnözők, jóllehet a fölidézett korszakok mindegyike a mártíroké és a bűnözőké: 1945 télutója a Dunántúlon; az ötvenes évek eleje például Budapesten és végül egy éjszaka az osztrák határ közelében november végén, 1956-ban. Lapító katonák, baráti körben meghúzódó polgárok, az utolsó vonatok egyikével útnak induló menekülők életéből villan elénk egy-egy fejezet. Olyan emberek ezek, akik sosem tolták tébolyult korok szekerét, de nem is vetették magukat a kerekek elé. mindegyikük a maga módján, értelmessége és embersége szerint próbálta átvészelni az égzengések egyikét. Lehetett? magánügyként, a szenvedélyektől távol, pusztán a józan észbe, barátokba és a tisztességbe kapaszkodva? Igazában mindhárom történet erre a kérdésre keresi a választ. A kötetben bemutatott regények eddig csak fordításban jelentek meg. mindhárom németül, kettő franciául is és a Csorba csésze ezenkívül spanyolul és hollandul. Az utóbbiból németül és franciául televíziós játék, hangjáték és színpadi adaptáció is bemutatásra került. Magyarul, ahogy Domahidy Miklós írta őket, most jelennek meg először.
Saját képekkel - Ismertető: Az első világháború idején az oszmán-török birodalom nacionalista vezetői pusztulásra ítélték a keresztény örmény népet: deportálás ürügyén nemlétező rendeltetési helyre...
Online ár:
1 990 Ft