Karinthy Ferencnek betegsége és halála miatt nem sikerült befejeznie évtizedes vágyát: úgy állítani össze legjobb írásait (novellákat, színpadi műveket egyaránt), hogy azokból a háború előtti, alatti és utáni Magyarország története kerekedjék ki. Írásaiban a nevek (Marich Géza, Fabriczky stb) búvópatakként el-eltűnnek és fel-felbukkannak, hol főszereplőként, hol mellékalakként mozogva a történetekben.A hetvenes években megjelent Harminchárom című kötet már ez irányba tett kísérlet volt. Erre épül az új kötet, kiegészülve néhány fontos novellával – s így a háborús évektől a szocialista kísérlet bukásáig ívelő regénnyé, Magyar történetté vált.