Fiatalkori párbeszédek (Ókeresztény írók 11.)

Összefoglaló

ELŐSZÓ
A Vallomások alapján - tekintve számos magyar fordítást és kiadást (Vass József, Budapest, 1917; Balogh József, Budapest, 1944; Városi István, Budapest, Ecclesia 1974; Gondolat 1982) - már kialakult egy kép az olvasók emlékezetében a hippói püspökről, illetve az ő megtéréséről. A megtérés folyamata azonban nagyon leegyszerűsödik néhány erkölcsi mozzanatra: Ágoston isteni sugallatra a Szentírás után nyul, belátja és megbánja bűneit, szakít szabados múltjával. Ez a kép nagyon merev, árnyalatlan, még akkor is, ha kialakulásában része van magának a Vallomások szerzőjének is. Amikor az egyházatya a Vallomásokat megírta, megtérését már kétségtelenül elsősorban az isteni kegyelem művének tekintette, megtérése előtti tévelygéseit és küzdelmeit pedig a bűn horizontjában szemlélte.
Maradt ránk azonban egymásik önarckép is ugyanarról az Ágostonról az "első vallomások"-nak (primae confessiones) nevezett írásokban, azokban a korai dialógusokban, melyekben naplószerűen ecseteli megtérésének folyamatát. Ezeket a párbeszédeket aduk most közre az Ókeresztény írók XI. kötetében, emlékezve Ágoston megtérésére, melynek 1986-ban lesz 1600 éves évfordulója. Vissza
TARTALOM
Előszó 7
Bevezetés 9
Az akadémikusok ellen 15
A boldog életről 102
A rendről 130
Beszélgetés önmagammal 199
A tanítóról 265
A szabad akaratról 317
A zenéről 441
Jegyzetek 667
Bibliográfia 689
Névmutató 693
Tárgymutató 697
Szentírási helyek jegyzéke 713