A BASIC és a Kíváncsi (Rajzolta: Orlai Ernő) - Saját képpel

Összefoglaló

Ismertető: Középiskolai szakköri füzet - Sokat vitatkozunk mostanában a számítástechnika tanításának alapvető kérdéseiről: ki, mit, kinek és hogyan tanítson. Az érdeklődés természetes, hiszen a számítástechnika társadalmi méretű elterjedésének küszöbén állunk, és ez új helyzet elé állítja azokat is, akik számítástechnikát tanítanak, azokat is, akik számítástechnikai ismereteiket megszerezni vagy bővíteni szeretnék, de még e szép szakma művelőit is.
Felfogásom szerint a számítástechnikai tanításának alapvető feladata: terjeszteni a számítástechnikai kultúrát, megalapozni az általános számítástechnikai műveltséget és kifejleszteni a számítástechnika befogadására és önálló alkalmazására irányuló készséget. A végcél az alkalmazás. Minden más részcél (mint például a programozás technikai fogásainak ismertetése, vagy a programozási nyelvek szabályainak elsajátíttatása) ennek alárendeltje kell, hogy legyen. Az orvosnak is mindenek fölött a gyógyítás tudományát kell elsajátítania; az orvosi műszerek és műtéti technikák, bár elősegítik a gyógyítást, csupán eszközei és nem céljai az orvoslásnak.- További ismertető. "Belelapozás". - - Tartalom:
Előszó 7
1. párbeszéd: amelyben megállapodunk abban, hogy a továbbiakban a BASIC nyelvű programozásról lesz szó, majd belátjuk, hogy más dolog óhajtani valamely feladat megoldását, és megint más meg is mondani, hogy az hogyan történjék. 11
2. párbeszéd: amelyben megkezdjük barátkozásunkat a BASIC rendszerrel, számos kísérletet végzünk számos adattal, és végül számottevő eredményeket könyvelünk el magunknak. 17
3. párbeszéd: amelyben váltózó sikerrel kísérletezünk egy harmadfokú egyenlet megoldásával, eközben megismerünk egy sereg új kifejezést, és fokozatosan közelítünk a BASIC nyelvű programozáshoz. 23
4. párbeszéd: amelyben sínre tesszük az egyenletmegoldó programot, eközben még vagonfeltörésre is vetemedünk, de később jó útra térünk, és megírjuk első igazi BASIC programunkat. 36
5. párbeszéd: amelyben rendezzük hátországunkat, amely előző rohamunk után kissé fedezetlen maradt, majd megtanulunk néhány nem érdekes, de fontos dolgot, és erőfeszítéseket teszünk, hogy programjainkat emberszabásúbbá varázsoljuk. 45
6. párbeszéd: amelyben hozzákezdünk egy függvény értéktáblázatának kiszámításához, de azonnal rájövünk, hogy nem ismerjük az elemi függvényeket. Tanácstalanságunkban meghallgatunk egy példabeszédet a mozdony előtt hátráló masinisztáról. Programunkat szorgos munkával az eredeti néhány sor többszörösére fújjuk fel, de ebben megnyugszunk, mint az élet elkerülhetetlen velejárójában. Végül is egy áttekinthető táblázathoz jutunk. 55
7. párbeszéd: amelyben megoldjuk egy pénztárosnak és egy sportverseny jegyzőjének gondjait, és közben fontos tudnivalókra teszünk szert a tömbökre és az indexek változókra vonatkozóan. 68
8. párbeszéd: amelyben megtanuljuk, hogy hogyan lehet egy régi dalt eljátszani új hangszeren, majd megtesszük az első lépéseket a keresztszemes minták számítógépes kirajzolása irányába. 80
9. párbeszéd: amely egy merőben új világba vezet el bennünket. Ezúttal meglehetősen hosszan nyomjuk a szöveget. Kezdetben arra összpontosítjuk figyelmünket, hogy hogyan lehet egy lapnyi magyar nyelvű írásműből összesöpörni a névelőket, később már inkább a régi rómaiak számítási rendszere izgat minket. Beszélgetésünk végén kissé rosszkedvűen veszünk tudomást arról, hogy mindenki másként csinálja, de végül is megnyugszunk abban, hogy azért valahogyan mindenki boldogul. 89
10. párbeszéd: amelyben megtanuljuk, hogy egy életművet hogyan lehet megőrizni az utókor számára, majd sor kerül első találkozásunkra az adatállományokkal. Megismerkedünk számos titokzatos varázsigével, úgymint az állománynév, a kiterjesztés, a megnyitás és a lezárás, és ezeket a gyanútlan kérdező fejére olvasva megmondjuk neki, hogy mennyit kellene fogynia. 107
11. párbeszéd: amelyben az elért eredményekre való jóleső visszatekintés helyett keményen dolgozni kezdünk. A takarékosság jegyében kispóroljuk a fölösleges karaktereket a programjainkból, és mire belemelegednénk, már meg is esszük a BASIC nyelv hátralevő adagját. Azért nem bízzuk el magunkat, marad még tanulnivalónk bőven. 124
12. párbeszéd: amelyben rájövünk, hogy még abban sem lehetünk mindig biztosak, hogy egy egyenlő eggyel. Ettől megijedünk, mert úgy látjuk, hogy a dolgok rosszul vannak elrendezve, de megtanuljuk, hogy hogyan lehet ezen segíteni. Ha két dolgot jól elrendezünk, abból könnyedén kihozhatunk egy harmadikat, mert az összefuttatás nem szégyen, de nagyon hasznos. A beszélgetés vége felé az az érzésünk támad, hogy azért rendeztünk, hogy utána fizethessünk, és rákérdezünk, hogy mibe is kerül mindez. 239
13. párbeszéd: amely pénteken és 13-án miegyébről is szólhatna, mint a vétlen és védtelen véletlenről, amely keresztül-kasul behálózza egész életünket. Megismerkedünk a véletlenszám-generátorral, amely külsőre egy alapfüggvényhez hasonlít, és nem is olyan nagyon véletlen véletlenszámokat állít elő. Ezek segítségével kártyamutatványokat végzünk, majd nem kis fáradsággal kiszámítjuk a negyedkör területét. Szó esik még autóbuszról, zsemléről és aktatáskáról.
14. párbeszéd: amelyben egy felettébb rázós feladat megoldására vállalkoztunk: kiderítjük, hogy hogyan lehet Miskolcról Nagykanizsára utazni. Anélkül, hogy saját vermünkbe esnénk, megtaláljuk a legrövidebb utat, és ezzel elérkezünk a BASIC nyelv körüli utazásunk végéhez.
I. Függelék: BASIC-összefoglaló 195
Utasítások elemei 196
Beépített függvények 208
Matematikai függvények 208
Szövegekkel kapcsolatos függvények 209
Utasítások 211
Parancsok 230
II. Függelék: Kivonatos ASCII karakterkód-táblázat 233
Irodalom 235