Ismertető:Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szeptember 30. – Temesvár, 1930. október 31.) református lelkész, költő.Versei a Képes Futárban jelentek meg. Publikált a két világháború közt a temesvári Jövendő, a Kolozsváron újra megjelent Kis Tükör című folyóiratban is. A lelkészi szolgálattól 1926-ban vonult vissza, ekkor megkapta az örökös esperesi címet. 1928-tól Budapesten élt.
A Kisfaludy Társaság 1899. február 1-jén választotta tagjai sorába, 1929. május 1-jétől haláláig a társaság titkára volt. 1908. április 30-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1926-ban tiszteleti tagja lett.
1930-ban temesvári híveihez érkezett látogatóba, amikor a reformáció emlékünnepének napján, október 31-én álmában érte a halál. Őseim nyomán című verseskötete az utolsó, még életében megjelent munkája. - További ismertető: "Belelapozás".
Verseit több nyelvre lefordították. Petőfi-epigonnak tartották. Művei Költemények (Debrecen, 1891) Hangulatok (Budapest, 1894) A mai napról (Szászrégen, 1894) Újabb versek (Budapest, 1898) Szabad órák (Budapest, 1901) Áhítat, szeretet (versek, Budapest, 1902) Csendes dalok (Budapest, 1904) A magam ösvényén (Budapest, 1907) Dalok hazulról (Budapest, 1911) Szivem szerint (versek 1912-1915, Signer és Wolfner kiadása, Budapest, 1916) Eszmények, álmok (versek, Temesvár, 1921) Összes költeményeiből (1921) Isten közelében (Tahitótfalu, 1928) Őseim nyomán (versek, Budapest, 1928)
"„Az Ady verseket, mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket, mint tudod nem én festem – de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba – ahol legjobb óráimban is csak nemes apród v...
Online ár:
2 300 Ft