Totál érzelemhalál- Bada Dada Tibor antikánon

Összefoglaló

Hogyan lehet visszatekinteni egy olyan művész hagyatékára, pontosabban annak egy részére a megközelítés teljességének igényével, akinek életútja
korán – de nem egészen váratlanul – félbeszakadt, s aki amúgy is mindent
megtett azért, hogy az úgynevezett utókor tudatosan „szervezett” rendetlenséget, illetve rendszertelenséget találjon munkálkodásának a nyomán.
Akinek voltak alkalmi mecénásai, ám alkotásait gyakran italadagokért vesztegette. Akinek nem voltak keményen kitapintható korszakai vagy ciklusai,
hanem csak olyan fel-felbukkanó témái, melyeket időnkénti rendszerességgel elővett és dédelgetett, abban a sajátos dilettáns folklór-stílusban, amely
kezdettől fogva jellemezte, s amelyen gyökeresen sohasem változtatott. Akit
öngerjesztett anarchikus állapotok vettek körül, erőteljes hangulati ingadozások mozgattak, mély érzelmi kitörések lökdöstek, eruptív intellektuális
lázadások fűtöttek. Aki szeretett elvonulni a világ szeme elől, hogy később
annál nagyobb eksztatikus kitöréssel vesse énjét az élet sűrűjébe, dobáltatva
magát a belső szemlélődés nyugalmi helyzete és a lelki-fizikai önsanyargatás létállapota között. Aki egyidejűleg volt jelen a művészeti élet valamely
centrumában és annak legkülsőbb peremein. Aki uralkodó volt önnön királyságában, és bohóca egy adott szellemiségi körnek. Akit magasztaltak,
és megvetettek, akár hajdan az üdvözítőt. Akinek angyali szárnyai voltak,
röptette magát mennyei terekbe, egyszersmind az esendők közé tartozott,
sárban fetrengett, mint a legközönségesebb földönfutó. Aki kezelhetetlenül
nehéz volt, ugyanakkor kezes bárány is tudott lenni. Ilyen alapvetően nehéz
kérdésekkel találkozik, aki kísérletet tesz egy olyannyira ellentmondásos mű-
vészi alkat szellemi megérintésére és megértésére, mint amilyen a végletek
között mozgó Bada Tiboré. Ha valaki megtapasztalta az élet nagy ellentétpárjait, akkor az kétségkívül ő volt. Hiszen tudatosan kereste őket, mert
korán ráébredt genetikailag örökölt hajlamaira