Magvető Világkönyvtár könyvcsomag (4 mű): A nyolcadik parancsolat + Bevezetés a másik életbe + Lady Chatterley szeretője + A hóhér dala I-II.

Összefoglaló

BÖLL: A NYOLCADIK PARANCSOLAT
Ez ​a könyv hosszmetszet, amely megismétli a 60-as években megjelent pompás szatírákat, cikkeket, 1981-ig bővíti sorukat. A múlt tapasztalataival nem törődő felelőtlenséget támadják ezek az írások, elemi gúnnyal, haraggal, nemes elfogultsággal pécézik ki az erőszak, az embertelenség, a politikai hazugság, a társadalmi és politikai intolerancia eseteit. Böllt hazájának viszonyai tették a német lelkiismeret kíméletlen zaklatójává, ellenfeleit és barátait egyaránt nyugtalanító jelenséggé: az NSZK-ban nagy az ellenzéke, hiszen német író létére ő írta meg a legtöbb rosszat a német múltról, ő fedezi föl a legtöbb hibát a német jelenben. Egész Európának mutatja fel írásaiban egy emberibb világ képeit, lehetőségeit, egy olyan világ ellenében, amely békétlen, rideg, amelyet a Böll támadta társadalmi, gazdasági rend, közöny, érdek és az emberiség jövőjével felelőtlenül játszó fegyverkezés – a „fegyverdögvész” – egy olyan katasztrófa pillanatával szembesít, amely elsöpörné az emberi jogokat, az emberi szabadságot, az embert is.

KOVAC: BEVEZETÉS A MÁSIK ÉLETBE
Engem a modern regény elsősorban mint kihívás nyűgözött le. Úgy robbant közénk, mint a cifra káromkodás, és azonnal összetűzésbe került a szellem rendőrségével, alapjaiban ingatta meg az uralkodó öntetszelgését, vitába szállt az olvasóval, a történelemmel, a politikai világnézetekkel, lerántotta a leplet egy csomó mítoszról, és – a maga módján – a köztudatba hozta a „tiltott valóságot”
Ezt a valóságot próbálja Mirko Kovac „az angyalarcú alkotó képzetét” megtépázó könyvvé formálni. Gunyoros-csúfondáros szövegfoszlányok, erotikus sziporkák, naplórészletek mellett, lelkiállapotok felvételei, amelyekből "egy látszólagos életrajz avagy egy fantasztikus vallomás áll össze. Mégsem intim regény a Bevezetés…, szerzője keményen politizál, vitára buzdít, a (közép)-kelet-európai valóságból keresi a másik életbe vezető utat.

LAWRENCE: LADY CHATTERLEY SZERETŐJE
Büntetett ​előéletű regény a Lady Chatterley szeretője. Évtizedeken keresztül botránykő volt, 1928-ban, megjelenésekor pornográfia vádjával elkobozták az angol hatóságok. Szövegét megcsonkitották, nyomdafestéket nem tűrő szavait, mondatait, fejezeteit gondos munkával törölték. Több mint harminc évet töltött le büntetéséből, míg az 1960-as perújrafelvétel rehabilitálta, s végre Angliában is megjelenhetett a teljes szöveg, amely addig csak külföldön nyomtatott kalózkiadásokban volt olvasható.
Az elgépiesedett civilizáció, a kiégett racionalizmus tagadásának regénye ez, szenvedélyes, poétikus, fésületlen alkotás. A modern társadalom bajainak orvosságát a természetes ösztönök, az érzelmek, érzékek szabadjára eresztésében, az emberi gyöngédségben látja. Tabukat sért meg, a modern regényirodalomban elsőként ábrázolja kendőzetlenül, szókimondóan a testi szerelmet.
Magyar nyelven először 1933-ban látott napvilágot – csonkított formában –, aztán egy fél évszázadon keresztül csak irodalmi legenda volt. Teljes szövegét kapja most kezébe az olvasó, a legenda szétfoszlik, s egy irodalomtörténeti jelentőségű mű foglalja el helyét a könyvespolcon.

MAILER: A HÓHÉR DALA I-II.
Megtörtént ​eseményeket, az 1977. január 17-én Utahban kivégzett kétszeres rablógyilkos Gary Gilmore történetét dolgozza fel Norman Mailer regénye, amely egyik percről a másikra az elmúlt évtizedek legnagyobb amerikai könyvsikere lett, és meghódította Európát is. Egy olyan ember története – mondja egy interjúban a szerző –, aki felnőtt éveit egyvégtében börtönben tölti, aztán kiszabadul, megismerkedik egy szép lánnyal, szenvedélyes szerelem szövődik közöttük; a kapcsolat szinte tökéletesnek indul, de aztán kudarcba fullad. Szakítanak. A férfi annyira elviselhetetlennek érzi a szakítást, hogy egy hétre rá két embert gyilkol meg két egymást követő éjszakán. Amikor visszakerül a börtönbe, újra egymásba szeretnek. Nos, úgy éreztem, ez a tragikus szerelmi történet annyira végletes, hogy a mai lélek számára már-már hihetetlen – hacsak nem rögzítünk minden apró részletet. A valóság – ha tüzetes vizsgálódásnak vetjük alá – titokzatos és megfoghatatlan. Azt hiszem, ez az, amihez a festészet már eljutott… úgy ahogy van, lefesti a realisztikus jelentet, hiszen már azáltal, hogy megmutatja, aláhúzza, benne a titokzatosságot. Ezért kell a fesztelen, kommentár nélküli bemutatás – csakis ezért. Az esztétikai parancs, ha létezett egyáltalán, arra korlátozódott: legyen életszerű a könyv. Hasonlítson jobban az amerikai életre, mint bármi, amit valaha létrehoztak. Nem hiszem, hogy jó író számára gyakran kínálkozik ilyen alkalom. Az efféle jó nyersanyag rendszerint az újságírók martaléka lesz. Szerencsém volt, mert egy velejéig amerikai és emellett Dosztojevszkij tollára kívánkozó figurával volt dolgom. S ha mindez nem lett volna elég, ez a férfi olyan lányba volt szerelmes, aki – nem félek kimondani – vérbeli amerikai hősnő, Ezért hát egy csöppet sem akartam regényesíteni. Az ilyen könyvtől rendszerint nem elsősorban a kínos precizitást várják el, de itt ez írói életösztön kérdése lett. Azt akartam, hogy az olvasó higgyen nekem. Tudtam, aranyat tartok a kezemben, de csak, ha van annyi eszem, hogy be nem aranyozzam,"