(Ön)kritikus állapot - Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata

Összefoglaló

Bevezetés
I. Egy színházszemiotikai ész önkritikája
I.1 A vizsgálat szempontrendszerét meghatározó tényezők
I.2 A fischer-lichtei szemiotikai hermeneutika vizsgálata
I.2.1 A jelentésesség (bedeutend) kérdésköre
I.2.2 A kód fischer-lichtei felfogása
I.2.3 A művészi jelentésképződés és -változás határai
I.3 A fischer-lichtei színházszemiotikai elmélet rekonstrukciója
I.3.1 A színház szemiotikája
I.3.2 A színházszemiotikán „innen” - a teatralitás fogalma
I.3.3 A színházszemiotikán „túl” - a szociálantropológiai „fordulat”
II. Az előadáselemzés színházszemiotikai módszerének kritikája
II.1 Az előadáselemzési módszer rekonstrukciója
II.1.1 A módszer elméleti hátterének rekonstrukciója
II.1.2 A drámaszöveg és az előadás közötti transzformációs viszony
II.I.3 A nyolcvanas évek második felétől bekövetkező változások
II.2 A fischer-lichtei módszer produktivitásának vizsgálata
II.2.1 A produktivitás vizsgálatának színháztörténeti kerete
II.2.2 A produktivitás vizsgálatának heurisztikai kerete
II.2.3 A produktivitás fischer-lichtei kerete
II.3 Az alapprobléma megoldása
III. A produktivitás vizsgálata a kortárs magyar rendezői színház néhány példáján
III.1 A produktivitás vizsgálata Zsótér Sándor rendezéseinek tükrében
III.1.1 A drámaszöveg(ek) színházi fordításának keretei
III.1.2 A dramatikus szöveg szcenikai transzformációjának keretei
III.1.3 A nézői befogadás kerete(i)
III.2 A produktivitás vizsgálata a magyar másszínház példáján
III.3 A produktivitás vizsgálata a lélektani realizmus két formációján
Konklúzió (helyett), avagy mire (is) jó a színházszemiotika?
Irodalomjegyzék