Tőzsér érzékeny és csapongó szellemének a szabadság különösen fontos: nincs olyan képessége, amely segítségével ennek hiányát más értékek túlvállalásával kompenzálná – talán csak a költészet az, amely erre részben alkalmas lehet. (Gróh Gáspár)
Ez a jelentős kötet Tőzsér 1989 után írt publicisztikájának esszenciáját adja. Könyve, miképp a szerző vallja, „ a jóságról való gondolkodás története akar lenni”. A közéleti, gyakran aktuális kérdésekre reagáló írások nyelvi erejük-nek és gondolati gazdagságuknak köszönhetően valóban egy „szabadgondolkodó” frissességével hatnak. A munkák zöme a közép-európai sorsba vetettség, a történelmi összefonódások, a szülőföld-problémák igézetében született. Az Irodalmi Szemle című folyóirat (melynek egy ideig főszerkesztője volt) kapcsán a (szlovákiai) magyar gondolkodás folyamatosságáról elmélkedik. A politikát, mint gyakorlati erkölcsöt ítéli meg, s ami ítéleteit befolyásolja, az az intellektuális szabadság, a gondolkodás ideológiátlan megőrzése.
0
az 5-ből
0 értékelés alapján