Tanulmányok Pécs történetéből 17. - A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354-1526)

Összefoglaló

1998-ban jelent meg a Pécs Története Alapítvány kiadásában Koszta László munkája a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenységéről. Koszta László a hiteleshelyek tevékenységének indulását, magyarországi kezdeteit, dokumentumaik sajátosságait mutatta be, és konkrétan feldolgozta a pécsi káptalan e téren kifejtett tevékenységét a 13. század eleji kezdetektől a 14. század közepéig. Fedeles Tamás első tanulmányaiban követte Koszta módszertani alapvetését, de bővebb anyagból dolgozott, hiszen a 14. század közepétől a Mohácsig terjedő időszaknak az okleveles anyaga már nem olyan szerény, mint a koraközépkori. Ez lehetővé tette Fedeles Tamás számára, hogy vizsgálatainak körét kiterjessze, és a pécsi káptalan összetételéről és tevékenységéről teljes körű képet adjon. Fedeles Tamás a pécsi káptalan 1354–1526 közötti történetének teljes forrásanyagát feldolgozta, kutatásainak első eredménye egy imponáló gazdagságú adatbázis, amelynek széleskörű archontológiai és prozopográfiai vizsgálatát végezte el a szerző. 1354–1526 között sok személyt ismerünk a pécsi kanonokok sorából, noha a lista egy-egy rövidebb időn belül korántsem teljes. A koraközépkori viszonyoknál többet tudunk a kanonokok származásáról, egyéni életútjukról, a káptalanon belül ellátott feladataikról; de iskolázottságukról és jövedelmeikről is. Többen voltak köztük, akik megengedhették maguknak, hogy a kanonoki stallumból helyettest állítsanak, maguk pedig külföldön egyetemi tanulmányokat folytassanak. Az adatok elemzése során árnyaltabb képet kapunk azokról az ügyekről, amelyek a képtalan elé kerültek, illetve, amelyek kivizsgálására felkérést kaptak. Mindezekre fény derül Fedeles Tamás munkájából, amelyben a szerző a sokféle adatát mindig egy-egy szempont szerint rendezi, és minden lehetséges oldalról bemutatja az egyházi középréteg helyzetét. Az egyetemes történeti kitekintés lehetővé teszi, hogy egy-egy nyugat-európai káptalan helyzetével összevesse a pécsit, és nagyobb összefüggésben láttassa az egyik leggazdagabb püspökség belső viszonyait.Mivel Pécs püspöki város volt, az egyházi intézményeknek – köztük a káptalannak is – kulcsszerepe volt a város életében. Fedeles Tamás munkája jelentős eredményekkel gazdagítja ismereteinket a város múltjáról, de a középkori magyar egyház viszonyairól is.