Hartay Csaba térképet rajzol a belső évszakokhoz. Az emlékekhez. A versek beszélője az idő fogságában vergődik: egyik évszakból a másikba vetődik, a megnyugvás csupán pillanatokra jön el. Zaklatott és szép körforgás. Az ismétlődés idegensége. Mint ugyanabban a tájban találkozni másik önmagunkkal - a fiatalabbal, az idősebbel. Aki beszél, az identitását keresi, a folytonosságot: "Testem avar, ereim alkonyi égre meredő ágak." Negyvenévesen hol visszanéz, hol előrenéz, menekül a megérkezés elől. A kötetben, akár a versvilágon túli valóságban, ismétlődnek és visszatérnek az évszakok. Repetitív zene ez.
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes a valóság fe...
Online ár:
3 400 Ft
Eredeti ár: 3 999 Ft
Online ár:
1 700 Ft
Eredeti ár: 1 999 Ft
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
Életre kelnek a szavak, virágoznak a versszakok, lombot bont a mondat. Érzem az illatát, látom a színét, fázom az éjben, a télben, olvadok a nyárban, a fényben. Repülök, ahogy lapozok, mélyülök és olvasok. Egyre többet a versekből. Beleharapnék a felhőkbe, innék a harmatból, úsznék a napsugarakban. Lemerülnék a csillagokba, felszállnék a víz alá. Minden él, minden mozog, de mégis csendes, csodaszép és gyönyörű az egész verses kötet.