1992. december 6-án hindu fundamentalisták leromboltak egy XVI. századi moszlim mecsetet az Uttar Pradesh szövetségi államban fekvő Ayodhya városában arra hivatkozva, hogy pontosan ezen a helyen volt Rama isten –Visnu 7. inkarnációjának – szülőhelye. A különböző vallási közösségek közt kitörő zavargások átterjedtek India más területeire is, ezek közül is a legkiterjedtebb és legszervezettebb a sok száz kilométerre délre fekvő metropoliszban, Bombayben (ma Mumbai) zajlottak.
A főhős – és egyben az események narrátora – Vidzsáj, aki a dél-indiai Tamil Nadu állam egyik „unalmas kisvárosának harmadosztályú egyetemén szerez másodosztályú diplomát”, állást kap Bombayben az Indian Secularist című lapnál. Ugyan a folyóirat példányszáma alacsony, mégis, az indiai identitást taglaló, kiváló indiai közgazdászok tollából származó tanulmányokat jelentet meg, és Vidzsáj végre úgy érzi, ott van, ahol a dolgok történnek. Álmában sem gondolta, milyen hamar és mennyire valóságos lesz is ez az érzés… Amikor a zavargásokat elérik a nagyvárost is, úgy dönt, nem elég csak mások cikkeit szerkesztgetni, ki kell menni az utcára és látnia, éreznie kell a tömegeket és a káoszt. Ám amikor saját szemével látja a fundamentalista hordák brutális erejét, hirtelen és váratlanul szembetalálja magát India nagyon is zavaros vallási és politikai valóságával. A tapasztalat annyira felkavarja és megviseli, hogy munkaadója és főnöke, a párszi Mr. Szórábdzsi a Nilgiri hegyek egyik teaültetvénye közelében fekvő kisvárosba, Mehámba küldi pihenni és felépülni
Vidzsáj nagyon hamar belesodródik az Isten Tornya néven emlegetett szent hely körüli konfliktusba. Főnöke kérésére tudósítani szeretne a hegyekben még jó időben is csak nagyon nehezen megközelíthető helyről, amely keresztény és hindu templomként funkcionál, és amelyet a szóbeszéd szerint most szélsőjobboldali hindu nacionalisták el akarnak foglalni, hogy a keresztény papokat elűzve kizárólag hindu szentélyként tudhassák magukénak.