Gyermekkor földi körülmények között

Összefoglaló

Az embernek van egy Gézája. Ez a Géza egyszer csak föltűnik olykor kis g-vel, s mintha eltűnne, de nem tűnik el. Nyitott tetejű sportautóból integet, s mintha máris tovarobogna, de visszatér. Újra robog, újra visszatér. Máskor szállodai előtérben lehet megpillantani, amint hosszú léptekkel újra meg újra ugyanott megy. Mert a Géza szállodaportás. És világutazó. A világutazók pedig örökké sietnek. Utaznak. Hol itt tűnnek föl, hol ott. Ha valaki kapcsolatot akar fönntartani velük, egyszerre fürgének és kitartónak kell lennie. A regény elbeszélője ezzel a Gézával áll világutazó-ellenőri kapcsolatban. Le-lecsap a Gézára, hogy az merre jár, izgalmában pedig mesél a Gézának, gézázik. Egy gyerekkorról, melyben valakit az elbeszélőt kislánynak öltöztetnek és kislányként nevelnek, holott fiú. Aki viszont volt lány, az volt lány. Ezenkívűl aki elbeszél, magával az elbeszéléssel is hullámokat vet. A világ bemozdul a mondatoktól, a gézázva küldött üzenetektől, s ez a mozgás beláthatatlan következményekkel jár. A múlt időbe vetett mondatok földúlják a jelent. Kiderül, hogy a múlt idő az nem egy veszélytelen idő.