A mohácsi csata

Igazából sokat nem tudnék hozzáfűzni a korábbi kritikákhoz, a tőlem sokkal avatottabb olvasótársak már mindent leírtak erről a remek könyvről! Nagyon tisztelem B. Szabó János munkásságát, a középkori és kora újkori magyar hadtörténet esetében olyan hiánypótló, és értékteremtő az ő tevékenysége, mint például Hermann Róberté 1848-49 hadtörténete, vagy Szabó Péter Magyarország 2. világháborús hadtörténete terén. B. Szabó János művein is érződik a téma iránti szeretet, tisztelet, a hatalmas tudás, a hazai és külföldi források és szakirodalom alapos ismerete. A mohácsi csata című műve rövid, de adatgazdag, és még olvasmányos is a stílusa. A fejezetek megfelelő hosszúságúak, logikusan épülnek fel. Kellő mértékben teret kap a mohácsi csata előtti évtizedek története, bemutatásra kerülnek a szemben álló hadseregek, az általuk használt fegyverek. Nagyon tetszett, ahogyan a szerző Nándorfehérvár 1521-es ostrománál a védők emberfeletti teljesítményét kiemeli, hiszen ezek az emberek 66 napig dacoltak a nyomasztó török túlerővel, úgy hogy a sikerre esélyük sem volt, így teljesítményük méltán mérhető Eger, illetve Szigetvár későbbi védelméhez. Érdekes volt a korabeli haderők ellátásáról, etetéséről szóló rész is. Kedvenc részem az a pár oldal volt, ami a szolakokat (a szultán közvetlen testőrsége) említi, akik közé csak erős, nagy termetű harcosokat válogattak be, akiknek mesterien kellett tudni bánni az íjjal, fegyverzetük íjból és kardból állt, páncélzatuk alig volt. A könyvben található 14 ábra, illusztráció, és a 4 térkép nagyon jól kiegészítik a szöveget, hasznos kiegészítői a leírtaknak. Ami kicsit csalódást keltő számomra, az az, hogy a harmadik, javított kiadás is bőven tartalmaz elírásokat, helyesírási hibákat, de ez a kiadó hanyagsága, a mű színvonalából nem von le semmit.